Ötven esztendeje Kodály szellemében – távol a forrásoktól
Dancs Rózsa
Vannak emberek, akik maradandó nyomot hagynak maguk után. Néhai Zadubán György torontói öröksége immár félévszázada hirdeti, hogy a megtartó anyanyelv és nemzeti kultúra forrásaitól elszakadva, parlagot törve is lehet tartalmasan, sorsfordítón élni és dolgozni.
1960-ban, három évvel Kanadába érkezése után Zadubán megalakította a Kodály férfikórust, amely 1962-ben kibővült és Kodály Együttesként élt és él tovább. Kodály Zoltán álmát valósította meg a hűséges tanítvány: eljuttatta a magyar zenét a tengerek innenső partjaira is. A kanadai operatársulat segédkarnagyaként, középiskolai zenetanárként, kórusvezetőként hosszú éveken át küzdött a kodályi elmélet terjesztéséért. Haláláig szolgálta ugyanakkor a torontói Szent Erzsébet egyházközséget is mint karnagy, iskolaigazgató és kántor.
A Táccsoport alapító koreográfusa Prommer Gyula volt, aki az O’Keefe Centreben tartott Európa Ünnepei (European Holidays) idején tartott előadásától kezdve az 1967-es Expo-n át egész É-Amerikát megismertette a magyar táncokkal - hatalmas szakmai és közönségsikereket aratva. A hetvenes évek közepétől Dreisziger Kálmán tánctanár-koreográfus vette át a néptánccsoport irányítását, aki fellendítette a táncházmozgalmat is. Közben a Kórus is újabb virágkorát élte, ami elsősorban Zydron Margit munkáját dicsérte. Az ő vezetésével az énekkar fennállásának 25. évfordulóján hatalmas sikerű hangversenyt rendeztek.
A kilencvenes években Dobi Gabi vezette a tánccsoportot, aki elsősorban az autentikus táncokra összzpontosított, csángó és más folklórszigetek tájain keresgélve az ősi forrásokat.
Az 50. évfordulóra már év eleje óta készül az együttes. A valamikori kórus, mai nevén Scola Cantorum, ugyanolyan lelkesen próbál, mint a mindenféle korosztályt felölelő táncosok.
A koreográfusok egyike, a miskolci-budapesti Farkas Réka elmondta, hogy nagy élményt jelent számára a tánccsoporttal dolgozni, mert tagjai ugyanazon a “húron pendülnek,” büszkék az ötven éves múltra és meg akarják mutatni nemcsak a világnak, hanem gyermekeiknek, unokáiknak is, hogy milyen gazdag kulturális örökséget hoztak magukkal otthonról az újvilágba.
Józsa Tamás Debrecenből érkezett Torontóba, hogy előkészítse az évfordulós műsort. Rékával kidolgoztak egy olyan koreográfiát, amely tulajdonképpen sorsszinfónia táncban elbeszélve. A születéstől a lakodalmasig tart az első felvonás programja, amelynek szép rendje azonban felborul a második részben. Itt ugyanis hangsúlyt kap az emigráció okozta traumatikus állapot, amikor az élet megszokott ritmusa megszakad, a gyökerek meglazulnak, és kezdődik a létért való vergődés. Hogy aztán a végén minden a helyére kerüljön.
A Markham Theatre for the Performing Arts színpadán mutatkozott be hatalmas sikerrel a félévszázados Kodály Együttes, amelynek kívánunk további lelkes és virágzó 50 esztendőt!
